Megindító érzés volt ott állni, ahol 455 éve (h)őseink utolsó leheletükig védték azt, amiről tudták, hogy ekkora túlerővel szemben védhetetlen. (145 ember várta Ali pasa 12-14000 főnyi hadseregét.)
Drégelypalánk honlapján olvasható:
Szondy ezután bútorait, ruháját, kincseit máglyára rakatta, paripáit leszúratta, s az utolsó rohamot előkészítette. A pasa döntő erővel támadt a vár ellen, miközben Szondy a beomlott várkapu romján várta a török csapatot. Ahogy Arany János irja a Szondy két apródja cimű versében: "Ő álla halála vérmosta fokán, Diadallal várta be végét". A küzdelem rövid volt, kegyetlen de hősies. Szondy először a térdén sebesült meg, majd egy eltévedt golyó fejen találta, s a janicsárok diadalmas üvöltéssel vetették rá magukat. Fejét levágták és úgy vitték Ali pasa elé. Szondy katonáit is mind egy szálig felkoncolták a törökök. Ali díszes temetést rendezett a példaadó hősnek, s katonái előtt Szondyról dicsőitő beszédet mondott, majd sírja fölé kopját tűzött.